Balaton, '12.03., K.N.

"Fa metszés I."



Mivel ez a kiskertész blog, sok-sok okosságot, tapasztalatot és elméletet tartalmazó tudás és tapasztalat tár lesz remélhetőleg (DG-vel is így beszéltük meg, aztán persze gondolom egyéb "okosság" is felkerül), így gondoltam megosztom a már két hétvégémet felemésztő tavaszi kerti  fa metszéssel kapcsolatos összegyűjtött információimat, tapasztalataimat.

A történet ott kezdődik, hogy egy ideje már tudtuk Marci öcsémmel, hogy van egy ilyen kiskert a "tulajdonunkban" a város melletti Papere (vagy Pepere... :)) nevezetű területen, de nem igazán foglalkozunk vele, mivel nem is igazán tudtuk, hogy hol van (volt elképzelésünk... egyszer DG((a továbbiakban: D.G., Ger, Geri, Gernyő, Ernyő, Esernyő))-vel ki is mentünk, kielemeztünk minden gyümölcsfát, én tisztán emlékeztem, hogy pont ott állt régen is az a kis bódé ahol akkor találtuk, aztán Fater közölte, hogy az elmondottak alapján teljesen máshol voltunk, mint ahol a kertünk valójában van...). Múlt év nyár végén aztán a Faterrel és Marcival kimentün a kertbe és mondhatni leesett az állunk. Nemcsak a beszáradt térdig érő gaztól és a kajiba romos állapotától, hanem attól is, hogy minden szilvafa rogyadozott a gyümölcstől és a régi körtefa is elég jó kilátásokat ígért a termést illetően. Szóval kb. ekkor indult meg bennünk valami, hogy ezt a kis földet rendbe kellene rakni. Természetesen a kertészkedésnek van előélete nálam, egyrészt az otthoni kertet is művelem/jük amennyire lehetséges már régóta, másrész hatással volt rám DG-ék kishomoki paradicsoma (értsd itt akár a növényt akár a magasztos fogalmat), ami a szinte kifogyhatatlan termésáradatával engem is a "tettek kiskertjébe" hajtott. A természettel való kapcsolat egyik legjobb formája szerintem a kertészkedés és engem a természet, a kert mindig kikapcsol kicsit a napi hajtásból.

Szóval egyenlőre csak a paperei kertben lévő, már-már éltesnek mondható fák ápolását tűztem napirendre, mivel a tavaj ősszel frissen ültetett gyümölcsfáknak a medszési ideje csak március végén-április elején jön el. Mivel pedig ezt a postot elsősorban információ áradatként képzeltem el, mindenki okkulására, hát jöjjenek a jótanácsok a fa-metszéssel, gondozással kapcsolatban.

Nálunk alapvető probléma volt az, hogy a telken álló fákat szerintem már vagy 20 éve senki sem metszete meg:

A képen egy meggyfa illetve Marci látható, utóbbi ahogy éppen "körbe állja" a problémát. Azt hiszem látható, hogy kissé sűrűek az ágak, a "szellős, jól formázott korona" kifejezés nem igazán illik erre a fácskára.

De hogyan is essünk neki...?

Firts of all, kellenek a szerszámok. Fontos, hogy minden alap czucc meglegyen, ráadásul ne a legolcsóbbak közül (Marci kezében az egyik "occsó" metszőolló 3 perc alatt eltört és szétesett), különben bosszankodás lehet a vége. Szóval a mi hadi eszközeink:

(azt hiszem Geri ezt látva majd elcsodálkozik, ugyanis nálunk bármilyen kerti vagy barkács munkáról legyen szó azt biztosan nem a megfelelő eszközzel csináljuk... :), na de majd mától...)

Second, maga a metszés kegyetlen de ugyanakkor tudatos érzékeny művelete. Először is ki kell vágni a befelé növő, sűrűsítő ágakat. Ezek a mi esetünkben már kb. 70%-ban halottak is voltak. Ez után következnek azok az ágak, amik keresztezik, csiszolják, megsebezik egymást. Fontos, hogy hiába nő befelé az ág, ha az már komoly, kb. karvastagságú, akkor azt nem szabad bántani, csak a kis ágaitól és vízhajtásaitól (egyenesen és fölfelé nővő ág) szabad megfosztani. A szép és élő de metszésre szoruló ágakat úgy érdemes metszeni, hogy a kívánt hossz végén álló rügy mindig a fa koronájából kifele nézzen. Fölötte a csapot (ez a rügy és a metszés helye közötti - jobbesetben - kis ágmaradvány) minél rövidebre és a rügy mögé lejtősre vágjuk, de vigyázzunk a rügy nehogy megsérüljön. A kifelé álló rügyre metszéssel a cél, hogy a hajtás ne befelé a koronába nőjön, hanem kifelé a fényre és a kis beporzó rovarokat ott csalogassa, ne bent a sötétben. Értelemszerűen a törött, ránézésre beteg és elhalt ágakat mindentől függetlenül ki kell vágni. A lényeg, hogy egy szellős, átlátható koronát kapjunk, amibe a napsugarak is bejutnak. Az ilyen korona kevésbé hajlamos a betegségekre, a gombásodásra, korhadásra, a virágai pedig sokkal nagyobb arányban termékenyülhetnek meg, ami a későbbiek során igen hasznos:). Nálunk a metszést követően így nézett ki az öreg meggyfa:

Még három fontos dolgot kell meg említenem, amit a metszés után(alatt) el kell(lehet) végezni.

Egyrészt, hogy a levágott, kb 2 cm-nél vastagabb ágak után maradó sebet le kell kezelni. Erre a legjobb a speckó faseb-kezelő kence (én u.n. Fagél-t használtam, kb 5-10 perc alatt megszáradt rendesen) mert ezek anyaga rugalmas, így a későbbi száradás során sem repedezik be (ellentétben azzal, ha valaki lefesti valami festékkel, ne adj Isten szurokkal keni be, ami le is folyhat, meg ugye elég mérgező is, a rátapasztott szalmás-sárról már ne is beszéljek), így a bacik-gombák később nem jutnak olyan könnyen be a fába-sebbe, ahogy az kiszáradván összehúzódni, repezni kezd. Itt megemlíteném a kacor nevezetű kvázi-kés eszközt, amivel a vágott sebek széleit lehet megigazítani. Én ezt a lépést most kihagytam, így is rengeteget kellett nyiszitelnem, mire a koronák rendbe jöttek, ez túl ha még kacor-királykodom is akkor a metszés és ez a post áprilisra sem készült volna el. Ime egy lekezelt vágott seb (a baloldalán látott beszakadás régebbi sérülés eredmény, többek között ezért is kellet ettől az ágtól megválni):

A másik fontos művelet az a levágott ágak elégetése. Erre azért van szükség, mert egyrész tüzetrakni mindig izgalmas és egyben megnyugtató dolog, főleg ha a hideg márciusi délutánon egy kicsit még melegedhetsz is mellette (a füstszagról most ne beszéljünk :( ), másrészt mert a beteg ágakon tenyésző esetlegesen a telet is túlélő bacikat-gombákat így teljesen meg tudjuk semmisíteni. Arról nem is beszélve, hogy a hamu mekkora ász talajjavító, tele foszforral, kálciummal, egyebkkel. Nálunk Marci volt a tűzfelelős (mert meg volt fázva):

Harmadrészt én a metszés után fél órával a tavaszi lemosó permetezést is megejtettem. Erről sajnos nem készült a fentiekhez hasonló látványos kép, de kb. egy nindzsát kell elképzelni egy sárga, öt literes permetezővel hadonászni. Én bordóilé + ként (ez réz-kén keverék) használtam. Érdemes bebugyolálnia magát az embernek előtte előírás szerint, hiába ajánlják a szert még biogazdaságokba is, azért face to face nem túl egészséges. Ugyanezt a permetezést még virágbontás előtt is ajánlatos elvégezni, és akkor talán nem csap le annyira a monília vagy más gombás betegség.

A bemutatotthoz hasonló idős, nagy fák esetében érdemes a "fiatalító" metszés előtt a fa törzse (csurgója) körüli földet korábban (3-5 hónap...lenne) fellazítani, megtrágyázni, mivel a metszés akár sokként is érheti a fát. Legjobb a szervestrágyát jól beforgatni úgy 1-1,5 m-es sugárban a törzs körül, ezt később biztosan meghálája (elvileg a fa alatti gyökérzet legalább akkora mint a korona lombozata, sőt! Tehát ennél nagyobb sugár is teljesen belefér még a nagyobb fák esetében). Ehhez kapcsolódóan a talajt illetően legalább a ph-val jó tisztában lenni, eszerint beavatkozhatunk egy kis mésszel vagy  egyébbel, illetve mérlegelhetjük milyen növényvédelmi eszközöket veszünk igénybe. Egy kis kerti ph mérő beszerzése manpság nem egy nagy mutatvány, és néha tényleg hasznos lehet (túl sokat trágyáztunk vagy keveset...). Nálunk a átlagosan 6.5 ph van a kiskertben:

Nos, nagyjából ennyit gondoltam leíni a "Fa metszés" témához. A frissen ültetett fák metszése majd később válik esedékessé, így azt nem is boncolgatnám most (majd "talán" egy külön ennek szentelt, hasonlóan "tudományos" és "II." számú postban).

Végezetül egy kis before-after képkombináció és a kert büszkeségeiről készült képek mondjuk kedvcsinálónak a kerti munkákhoz:

Az egyik szilvafa és a másik ága :                                           

  I.

before

after

II.

before

after

Na és akikre még büszkék vagyunk (a fentieken kívül természetesen):





az öreg körtefa

(nem tudni milyen típus, de a körtéjét még én is szertem)



a kísérteties ős szilvafa

(szintén kétes identitású, de pálinkának a legjobb)



a szebb napokat is látott kajiba

(nos igen, Gernyő kulipintyója ehhez képest 5 csillagos wellness hotel)

u.i.: Senki se ilyedjen meg, ha ezt a postot esetleges kezdő angolsággal olvassa valahol, ugyanis angoltanulási célzattal tervezem az iromány lefordítását angolra is. Remélem lesz rá időm :)

AVE

A tervek szerint ebbe a tartályba törpeharcsákat fogok telepíteni, ami nem csak roppantul finom, hanem az ürülékük táplálja is locsolás közben a növényeket.

Néhány hóvirág professzionális védelmi rendszerrel.

Csudálatias kerti fészer!