"Földművelés"

Szintén Paperéből jelentkezik egy igen érdekes és remélhetőleg kellően informatív kis iromány (a Fa-metszés II. sajnos kicsit későbbre tolódik, elnézést azoktól, akik már izgatottan várták :)), méghozzá a föld megművelése témakörben (ha erre esetleg senki nem gondolt volna a címből...). A történet lényegében nem is most tavasszal, hanem sokkal inkább tavaly ősszel kezdődött, mikor fellelkesülve azon, hogy komoly földbirtokosok lettünk, elhatároztuk, hogy a pálinkán kívül más "hasznot" is próbálunk kitermelni kis parcellánkból. Azzal gondolom nem árulok el nagy titkot, hogy a kert földje, ha látott valaha is ásót, az nem az elmúlt 30 évben volt (bocs Fater ha tévednék), szóval a felásás már előre elég komoly erőfeszítésnek ígérkezett.  Egyik délután, mikor Marcival ismét kimentünk, hogy legalább körbejárjuk a problémát, ha már kezelni nem sok kedvünk van, láttuk hogy  a szomszédban egy kis-traktoros fazon vadul szántja a földet. Több se kellett, odacsapódtunk a szomszédhoz és kértük, ha a traktoros végzett jöjjön már át hozzánk megbeszélni, hogy tudja-e illetve mikorra tudná vállalni a mi kertünket, na meg persze, hogy ez ügyben "mennyi az annyi". Azt azért minden látens vagy már gyakorló kiskertész jó ha tudja, hogy ha könnyű(...) munkát akar magának tavasszal, nem árt még ősszel a földet felásni, felszántani. A fagy rendkívül jó talajlazító munkát képes végezni, arról nem is beszélve, hogy a férgeket, kukacokat is kiírtja, sőt így a földbe több csapadék képes felszívódni. Szóval a trakissal minden simán ment, alkudozni sem kellett,  majd a megbeszélt időpontban mind megjelentünk és a kis-traktor kb. 20 perc alatt felszántotta az egész betervezett területet. Tehát a terület termelésre kész, ennyi volt. Gondoltuk először... De azért az már akkor is látszott, hogy itt ugyan a rögöket lehet, hogy "szétveri" a fagy de, hogy a kiforgatott kb. 30 éves tarack-csomókat sem a fagy sem a szél nem viszi ki az biztos. Úgyhogy azt már előre láttuk, hogy ez bizony tavasszal "ismét" igen kemény munkának ígérkezik. És eljőő a tavasz...

..és vele együtt jőőő a tavasz első hírnöke...

egy szép kis nimfa papagáj. :) :(

És ugye mivel minden embernek vannak barátai, és ugye  a barátok jobbára arra valók, hogy segítsenek (ez természetesen kölcsönös...), szóval én riasztottam Gernyőt és Gabeszt, Marci pedig Dávid cimboráját hívta el egy kellemes kis kerti paprikás krumplira-borozásra... Persze mindenki benne volt, egy kis munka e mellé nem gond. Mellettünk legyen mondva, hogy én tényleg készültem egy kis főzéssel (gondolatban), de a fránya tűzgyújtási tilalom igencsak bekavart terveinkbe (már, ami főzőcskézést illeti), így hát maradt a bor meg a munka. Előbbiek tudatában vágtunk neki a tarack kicibálásnak, kicsit kisebb lelkesedéssel, de annál nagyobb elánnal.  A-team:

 Gabesz, Dávid, Marci, Jómagam és Esernyő

Először is fontosak megint a jó szerszámok. Kell kapa (teljesen haszontalan volt), gereblye (mindenféle méretben, erősségben, formában), ásó (ezt nem vittünk). Kaptunk egy ötletet, miszerint ha vasvillát félig meghajlítunk, akkor abból remek tarack kikaparó alkalmatosságot lehet készíteni. Na ezt ki is próbáltuk.  A vasvilla pedig a hajligatás közben el is tört... Szóval, akinek nincs kovács ismerőse (már, akinek ez a foglalkozása... amolyan szerintem mindenkinek van, sőt lehet még családtagja is...) az ne igazán essen neki a vasvillának úgy "szárazon", mindenféle hőhatás nélkül, mert a villa ág bizony törni fog mint a vessző. Bemutatnám a mi leghatékonyabb eszközeinket:

A képen is jól látszik, hogy elsősorban erős, vas gereblyéket kell használni a tarack ellen,

 továbbá az is jól látszik hogy volt bor.

A leghatékonyabb eszköz (szerintem, persze nálam volt), szuper erős(...), szuper vas. Született hátvakaró :I

Sóval neki estünk a taracknak. Ezt húzni-vonni-tépni-szakítani-ráncigálni-emelni-ejteni-rúgni-vágni-anyázni kell. Másképp nem megy. Ha az optimista oldalról közelíti meg az ember, miért is jó itt vergődni ezzel a tarackkal, szenvedni vele ahelyett, hogy valami DDT-vel lefújnám 'oszt jó van', azt el lehet mondani, hogy először is remek sport. Friss levegő, mozgás, csapat, harc-küzdelem, sérülések, csak hogy a legjellemzőbbeket mondjam el. Aztán ugye nincs vegyszer, tehát ettől - elvileg - legalább nem kapunk rákot a megmaradó peszticidek, vivőanyagok (vagy mik) miatt záros határidőn belül. A harmadik nagy előny, hogy már idén lehet benne TERMELNI! Ezt ugye a vegyszer után egy évig ne is próbálja az ember. Az persze igaz, hogy lehet, hogy nem fogja majd meg minden tökéletesen, de pl: borsó, bab, krumpli, csicsóka, esetleg tök, uborka és a többi kabakos, valamint paprika, paradicsom, stb-stb-stb, szóval ezek mind próbálhatóak már benne, más nem palántáról (itt megemlékeznék arról a 24 paradicsom, 5 paprika és 5 padlizsán palántámról, akik a húsvét utáni egyik fagyos hajnalon az edzés során elpusztultak... :( RIP). Talán a kerülendőek ilyenkor a kis magvú növények pl.: répa, retek, gyökér, hagyma, saláta stb. Persze ezekből mi azért is vetettünk, majd beszámolok a termés sikerességéről. Szóval ismét visszatérve a földhöz, kőkemény munkánk azért látványos eredményeket is produkált első körben:

Itt Én vagyok Gabesszal, és azért össze lehet hasonlítani a két területet. ;)

Első nap természetesen nem végeztünk. Na nem azért mert ilyen bénák lennénk, de hát kellett a pihenő is meg a bor is meg a napsütés is. Hál' Istennek a pihenés nyomasztó perceit sem kellett előadás nélkül elviselnünk, hiszen Gabi az állon egyensúlyozás nagymestereként a gereblyéjével hosszabb de inkább rövidebb bemutatókat tartott. Show-elemekből szintén nem volt hiány :).

Cirque du Soleil

A nap egyik legtevékenyebb emberének gondolhatnánk Marcit, hiszen lényegében minden általunk kivitt szerszám megfordult a kezében.

Marci itt éppen az akkor még ép kapával "érvel" a tarackoknak.

Az egyetlen szépséghiba, hogy mindegyik szerszámban sikerült valami visszafordíthatatlan károsodást előidéznie. Többek között a főként nálam lévő szuper gereblyének az egyik fogát is ő törte ki egy óvatlan pillanatban (sorry K. Vili). Azt hiszem a pontot az i-re végül az tette fel, amikor a Kishomokról frissen importált kétágú, gyomláló gereblyét Geri, a tarack cséplése közben egyszer csak hangos csattanással kettétörte. Ott valami akkor bennünk is eltörött és úgy döntöttünk ideje indulni. Egy kép az ütközet utánról:

Az áldozatok...

Legközelebbi alkalommal már komolyabb felszereléssel és kölcsön autóval érkeztünk (thanx K. Vili). Előzőekből tanulva a felszerelést megerősítettük és egy titkos fegyvert is bevetettünk, ami nem más volt  mint egy ROTAKAPA. Másodjára ismét beígértem a főzést, de ennek már Dávid nem dőlt be (állítólag előző este valami d'n'b bulin volt, úgyhogy talán jobb is, hogy nem lézengett a veszélyes szerszámok közelében), Gabesz pedig csak kisebb unszolás hatására jött ki (az érv a következő volt: van öt liter klafa környékbeli termelői vörösbor, ja és eddig csak ketten vagyunk rá Gerivel, mert Marci vezet, ja és van sör is... Asszem fél órán belül ott volt :)) Amikor megérkezünk a nagy idill helyett a szomszéd permetezőjének a ricsaja fogatott minket. Persze gondoltuk, hogy a rotakapa sem lesz túl dallamos, de ez kenterbe vert mindent.

Ha valaki hátán ilyet láttok, akkor készüljetek fel, mert nagyon zajos lesz... :(

A nagy elkeseredésre bevertünk egy-egy sört és láss csodát a fazon kb. 20 perc mőkölés után elment. :) Gabesz már nem is hallotta. Szóval neki estünk megint, a szokásos meló, húzni-vonni, rúgni-vágni, ezt ismét nem fejteném ki. Az izgalmasabb rész a rotálás volt. Ezt Marci kezdte, amíg mi még gereblyéztünk. Kicsit féltünk is, hogy megint valami baj lesz (emlékezve az előző alkalommal rosszul elsült eszközhasználataira), de végül is nem történt semmi extra. A rotálásra visszatérve azt feltétlen meg kell jegyezni, hogy ez a gép csak a már előkészített talajon alkalmazható és elsősorban a trágya bedolgozására. Először nem volt túl meggyőző a teljesítmény. Néztük Esernyővel és csóváltuk a fejünket... Ennek lehet nincs értelme... Bizony a széleken nem mutatott valami meggyőző teljesítményt a gép.

Marci vadul rotál, Geri a háttérben a gereblyével bravúroskodik.

A rotálásnál fontos kérdés a kanyarodás és a tempó. A kanyarban szintén fontos a tempó (tehát még fontosabb). Amikor kanyarodik az ember a tempót vissza kell venni, különben biztosan nem tud egy elegáns mozdulattal befordulni és a kapa elszalad vele. Egyenesben szintén fontos a tempó (de itt csak úgy általában), hogy ne túl felszínen és ne is túl mélyen veressük. Én a tengely közepét néztem, hogy az legyen a földdel kb. egy magasságban, így olyan 15 cm-re beforgatom a trágyát a földbe. A trágya egy külön sztori. Tavaly ősszel Zsolti nagybátyám hozott nekünk Paperébe friss lótrágyát és az azóta is ott érlelődött. Azon a napon  mikor kimentünk megbeszéltem vele, hogy kijön és hoz egy újabb adagot. Azonban mivel  aznap elég esősre állt az idő (elsősorban ezért nem ambícionáltam a főzést megint, nem akartam aztán eszeveszetten pakolni), nem akarta Tücsköt, a lovat, bármilyen esetleges megfázásnak kitenni, így inkább visszavonta a dolgot. De a tavalyi trágya az ott volt és "gyönyörűen" megérett még ennyi idő alatt is...
Szóval nagyban hordjuk a trágyát a földre (Marci és Gernyő valami szemeteszacskóval kezdek el akciózni), hogy aztán berotálhassuk, amikor a kis bevezető úton mégis csak feltűnnek Zsoltiék.

A háttérben Zsolti és Tücsök, előrébb Gabesz és a kb. 8 m2-ről(!) kiszedett tarack és persze Esernyő

Az új "szarjé"

Tücsök, amint a telek fűnyírásában segédkezik. Hatékony volt.

Nahát innentől már a czucc hordása is megoldódott, mivel az új "szarjét" le, a régit fel a kocsira és már lehetett is lehányni (mármint a trágyát a kocsiról). Ebben Geri jeleskedett igazán, míg ő a vasvillával bravúroskodott én a rotakapát kezeltem.

Az igazi kertész-legény :)...

... és az igaz magyar-ostor.

Innentől már csak a rotálás volt hátra. Abba azért végül megállapodtunk, hogy ma sem kellene az összes felszántott területet gyomtalanítanunk, úgyhogy maradt még a közeljövőre is kapirgálni való kint a kertben. A frissen felrotált földbe aztán jöhettek magocskák. A sorok megjelölésére legalkalmasabb ha két botot fogsz egyikre spárgát kötsz, azt leszúrod a sor elején majd a másikkal elindulsz sor vége felé és ha odaérsz a   másik botot is leszúrod, majd hozzákötöd a spárgát. Így a spárga mentén egy jó kiállású  kis kapával húzol egy kb. 2-3 cm mély barázdát és ebbe szórod a magokat. A magok mehetnek folyamatosan szórva vagy kis u.n. fészkekbe. Utóbbi annyit jelent, hogy egy kb. 1 cm2 területű részre legalább 3-4 magot szórsz el és ezt ismételgeted 20-30 cm-ként. Ha sorba-, ha fészekbe ültetsz a kikelt magokat később ki kell egyelni, ami annyit jelent, hogy a kisebb, satnyább palántát kiveszed és csak az erősebbeket hagyod meg. Ennek célja egyrészt, hogy ne legyen túl sűrű az ágyás, könnyebben rendben lehessen tartani, másrészt, hogy a kis növénykék fejlődésük során ne vegyék el egymás elöl a  táplálékot, ne konkuráljanak és ezáltal szebben fejlődjenek. Persze palántázás esetén egyszerűbb a helyzet, mert ott egyesével a kívánt helyre ültetjük a kicsiket és így egyelésre nincs szükség. Egyébként a kiegyelt, magról kelt kis palántákat is tovább lehet ültetni, ezzel is növelve növénykéink számát. Az egyelés során frissen kiszedett kis "áldozatok", talán a még friss életerő miatt, de elképesztő körülmények között is képesek életben maradni (természetesen itt elsősorban arra gondolok, ha pl. a gyökerük 2/3-a beszakad, vagy a leveleik letörnek... de egy sivatagban ők sem élnék túl).

A spárgakihúzós művelet.

A képen éppen Gabi nem félti az újját :)

Tehát mielőtt nekiesnénk a vetésnek vagy a kis palánták beültetésének mindig fontos a talaj megfelelő előkészítése. Mi a rotálással ezt meg is tettük, ajánlom mindenkinek. Először értelmetlennek tűnt a géppel végigkapirgálni a területet, de utólag beláthatjuk, hogy igenis hasznos, legfőképp a trágya homogén bedolgozása végett. Azért a második nap vége elég kapkodósra sikeredett. A beígért eső már a távolban egy ideje fenyegetett, de egyszer csak fordult a szél és a felhők megindultak felénk lógó esőlábaikkal. Persze eszeveszett kapkodás, hogy lehetőleg még az eső előtt minden mag jusson be a földbe azonban ez sajnos nem sikerült (mondjuk csak kb. 4-5 sor maradt ki ez  kb az össz 1/5-e, úgyhogy... :)).  Az viszont biztos, hogy a kikerült magok egy alapos áztatást kaptak, úgy hogy remélhetőleg az indulással nem lesz gond (főleg, hogy azóta is esett párszor az eső).

Összesen a két nap után végül ennyi felszántott földet sikerült rendbe hoznunk és igába fognunk  (ez egyébként igazából két délutánt jelentett):

Bő 3/4

Ezzel sajnos ennek a történetnek végére is értünk (persze csak egyenlőre!). Ez a poszt kicsit mesélősebbre sikerült, de hát elvégre ez is a lényeg, a mesékből jön le a sok tanúság  :). 

Végezetül közölnék egy képet arról a meggyfáról, ami a metszési tevékenységek egyik fő szereplője volt. Az öreg fa kapott lemosópermetet, trágyát, biztató szavakat és úgy tűnik végül már idén is összekapja magát. Íme:

Vadul virágzik :) csak lesz meggybor! ehe-ehe...

u.i.: A tengeren túli olvasóinknak üzenem, hogy ne türelmetlenkedjenek, készül az angol fordítás csak  hát jóval nehezebb és - ami a legfőbb - jóval időigényesebb egy ilyen translate elkészítése, mint azt korábban gondoltam... By-by :)