Mivel én afféle akva-kertész babérokra is törnék, így gondoltam megosztom az otthoni kis vízi-kertem fejlődését is a tisztelt publikummal, szintén okulási és "tudományos gyarapodási" célból. Az akvarizálást már szerintem kb. 7éves korom óta "űzöm" kisebb-nagyobb megszakításokkal. Természetesen eleinte még a Fater kezdte ezt el a halacskázást az ő - és gondolom a mi -szórakozásunkra, és ez fejlődött aztán lassan tovább. Maga a vízikertészet kb. 1,5-2 éve "fertőzött" meg. Mivel az "isi" alatt Szegeden laktam ott nem igazán akartam/tudtam beüzemelni akváriumot, mert ugye a hétvégenként a halacsok komoly bajban lettek volna... Persze otthon a sügéres akváriumom még vegetált, kevés családi törődéssel is megéltek a srácok, de sajna lassan onnan is kikopott a lakosság. Ahogy viszont hazajöttem ismét elővettem a hobbit, és ahogy egyre jobban belemerültem, egyszer csak belebotlottam a neten néhány igen szép akvárium képébe. Ezeket rendre az akvakertészet nagymestere Takashi Amano tervezte és állította össze, és hát kár is mondanom, de egyből elbűvölt az egész. Innentől én is megindultam a lejtőn... rengeteg olvasás a neten (innen is köszönet Nigronak és az egész akvakertész fórumnak), információ gyűjtés, még több olvasás, tervezgetés, pénz-gyűjtögetés (...), a rendszer-, a növények-, a tápozás-, a minden elképzelése, megtervezése és később kivitelezése. Végül hosszas előkészületek után összeállt egy kép arról, mit is szeretnék a meglévő 100-as aksimban létrehozni.
Úgy döntöttem, hogy az új évvel együtt az új szenvedélynek is nekifogok. Az már korábban is világossá vált előttem, hogy a Tom Barr nevével fémjelzett DSM (Dry Start Method) módszerrel fogok indulni,. Ennek az eljárás lényege, hogy az akváriumot először csak egy kevés vízzel töltjük fel, annyival, hogy a talajt éppen ellepje, és ebbe ültetjük az erre alkalmas növényeket, hogy azok emers (azaz víz feletti) módon fejlődjenek. Az egész macera célja pedig az, hogy a nedves talajban a későbbi nitráló, nitrifikáló baktériumok már ekkor kialakuljanak, amik később segítik majd a már működő akváriumban a bomló szerves anyagok (az azokból keletkezett ammónia) eltüntetését a vízből, ezzel is megelőzve, vagy legalább is némileg gátolva a későbbi algavirágzást vagy, ami még rosszabb, egy esetleges mérgezés kockázatát.
Annak, hogy ezen módszer mellett döntöttem több oka is volt. Egyrészt ezt is ki akartam próbálni :), másrészt a növényeket (már a nagyobb rendelést) nem akartam télen, a fagyban hozatni (és persze kánikulában sem), harmadrészt pedig így volt időm elég lóvét össze szedni a növénykékre, mert azért sajna ezen a ponton is el lehet pattintani elég sok moneyt.
Szóval a DSM összeállítása:
- 100-as aksi
- alatta hungarocelen egy terráriumfűtő kábel (mert ugye január van...)
- fölötte 3X24W T5-ös cső (vagy felette... :))
- JBL táptalaj
- Shirakura redbee talaj (Fukushima után ez a korábbi rendelés tűnt a legbiztonságosabbnak..)
- Hemianthus Callitrichoide 'Cuba' (HC)
- Glossostigma Elatinoides (Glosso)
Ez utóbbi kettő bekezdésben szereplő latin nevek egy-egy növényfajt takarnak, többek között ezek javasoltak az ilyen DSM-es próbálkozások esetében (ezenkívül Eleocharis, Anubias, Cryptocoryne, Rotala, stb,stb is tartható emersen , de én még csak a fenti kettővel próbálkoztam).
Szóval az összelőtt szett így nézett ki:
A kis fehér tégelyben egy potyautas jött (Hydrocotyle sp. Japan, mint aztán kiderült), akiről a későbbiekben még szerencsére szót illetve képet is ejtek majd.
Végül az egészet egy üveglappal fedtem le úgy, hogy oldalt kb 2-3 cm nyitva maradt, itt tudott szellőzni és a hő sem távozott el olyan könnyen. A Glossok un. 1-2-Grow "csomagolásban" jöttek, aminek a lényege, hogy egy steril zselében nevelik a növényeket, így nem kell félni a behurcolt esetleges kórokozóktól, gombáktól és egyéb férgektől. Két igen fontos dolgot kell az ilyen nevelésű növényeknél megjegyezni. Egy, hogy a dobozt a beültetésig ne nyissuk ki! Ha ezt megtesszük a zselés czucc azonnal "megfertőződik" a levegőben lévő gombák spóráival, amik kifejezetten imádják ezt a zselés közeget, és vad szaporodásba kezdenek, ami nekünk nem igazán kívánatos. Kettő, hogy a zselét alaposan mossuk le a növényekről! Az indok nagyjából ugyan az mint az előzőekben. Na én ezt a két igen fontos infót csak utólag, a GA honlapot böngészve találtam meg... :( (pedig tőlük rendeltem! hogy nem olvastam el?!) Hanyagságomnak pedig itt látható a következménye:
Valami gomba nekirohant a kicsikéknek és kb a fél állományt leamortizálta, mire egy igen radikális eszközhöz folyamodtam:
Az érintett részekről a talajt ki, átmos fertőtlenítős vízben (klór és akvárium fertőtlenítő...), még élő növénykéket kiszed, őket is fertőtlenítős fürdőbe berak kicsit, majd minden vissza. És láss csodát a dolog működött! Ez után a gomba nem jött elő! Egy apró probléma, hogy a növénykék kb 2/3-a elpusztult, szóval 10 nap után ismét kezdhettem elölről a procedúrát csak kevesebb növénnyel (viszont annál több tapasztalattal)...
Szóval az ismét összeállított "üvegházamban" türelmetlenül vártam, hogy meginduljon valamiféle rohamos fejlődés most, hogy a gombákkal ilyen remekül el tudtunk bánni. Azonban a növénykék inkább csak toporogtak, vegetáltak ne haladt semmi sehova. Persze az tiszta volt előttem is, hogy az általam választott Shirakura talaj nincs felnyomva tápanyagokkal, mint az általában az ilyen aksikban használt ADA talajok, de azért valami durvább növekedést vártam volna gondolván, hogy csak ott van lent az a táptalaj vagy valami ilyesmi...A hőmérséklet stabil 22Celsius, napi 2X párásítás permetezővel, állott vízzel, de csak nem indul be. Ismét körbe járva a kérdést a neten egy érdekes kis postra bukkantam, ami próbálta összefoglalni, hogy végül is melyek a DSM módszer sikeres véghezvitelének a zálogai. Többek között itt jegyezték meg azt is, hogy a legjobb a növényeket olyan vízzel permetezni, ami egy másik működő akváriumból származik, sőt a legideálisabb az az eset, hogyha a "donor" akváriumban a szintén Tom Barr nevével fémjelzett E.I. (Estimative Index) rendszer szerinti tápozást alkalmazzuk, mert így jut a bevitt tápanyagokból a lespriccelt növényekre is. Több sem kellett, elővettem az eddig még bontatlan GA Micro-Macro tápokat (ezek is az E.I. alapján keverték ki a GA-s srácok) és a 1,5 literes vízpihentető ásványvizes flakonba 2ml-t nyomtam belőlük. Persze ezek után ismét megtörtént a csoda és a növények kis megilletődöttség után látványos növekedésbe kezdtek. Teljes volt a boldogság :) ! Gomba és pusztulás nincs, hanem a helyébe a vidám gyarapodás lépett.
A folyamatos párásítás mellett kb 2X kipróbáltam azt is, hogy az egészet elárasztottam egy-egy napra, de ez nekem nem jött be igazán... Több kárt okoztam a víz eltávolításával a növényekben, mint amit az előnyt, hasznot jelentett volna. Szóval a második elárasztás után, a szivacsozás közben én úgy döntöttem, ezt nem csinálom tovább. Annyit azért javasolnék annak, aki mégis úgy gondolja, hogy ezt a metódust hetente megismételné, hogy magát a talajrendezgetést, és a betelepítést is úgy oldja meg, hogy alakítson ki egy legmélyebb részt a talajban, ide tegyen valami tégelyt, tányérkát, és a feltöltésnél, de legfőképp a leszívásnál a cső végét ide, e fölé tartsa. Ezzel megelőzheti, hogy kimossa, felkavarja az aljzatot, ne adj' Isten, a növényeket is kiveresse a talajból. Azért elárasztás után mindig lehetett egy-két csinos képet csinálni... :)
Végül kb 2,5 hónap elteltével az "aksi" így nézett ki:
A Hydrocotyle sp. Japan már megindult nyugatnak :)
Volt még egy elvetélt próbálkozásom Eleocharis vivipara ültetésével, bírta egy darabig, hozott is egy-két új hajtást de végül nem tudott megmaradni :(. Pedig állítólag egy mocsári növény és Észak-Amerikában úgy nő a vadonban mint a gomba, ki sem lehet irtani. Nem tudom mi lehetett a baj... Talán a helyszín???
Hozzátartozik az igazsághoz, hogy ezen idő alatt nálam egyszer meg kellett nyírni a HC-t így emersen is, mert már nagyon magára nőtt. Ezt már abban az esetben javasolom, ha a HC kupac már elérte a kb 2 cm-s magasságot. A berohadás elkerülése végett ilyenkor vágjunk vissza kb 1 cm-t és ezt a levágott részt ültessük szét tovább. Szépen megindul majd ebből is a növényke :) .
Egy vicces dolgot is megtapasztaltam, amit gondolom elsősorban a talajnak köszönhettem, mégpedig, hogy két kis tücsök is kikelt az akvában. Gyanítom nem a 1-2-Grow növények hurcolták be... Szóval én innen a talajra tippelnék... Elterveztem, hogy esetleg elengedem őket afféle "vérfrissítés" céljából itthon, de ebből végül nem lett semmi (talán jobb is :)), mert a tücskök egyik napról a másikra eltűntek (gondolom elpusztultak... :( ). Na de mielőtt ez a sajnálatos eset megtörtént volna azért sikerült néhány fotót készítenem az egyik eredeti japán tücsökről:
Ott van lent :)
A 2,5 hónap elteltével végül elérkezettnek láttam az időt a feltöltésre. A növénykék kb akkorára nőttek, pontosabban úgy elszaporodtak, mint ahogy azt utólag elterveztem. Az első két hét bénázását figyelembe véve végül sikerült hoznom a Tom Barr által javasolt 2 hónapot, sőt, még kicsit túl is szaladtam rajta... A feltöltésről és az összeállításról majd később készítek egy kis postot :). Remélem azt is már most mindenki izgatottan várja. :)
Összefoglalva a DSM-es módszer tehát így alakult nálam. Ha valaki kibírja "idegileg", hogy 2 hónapig csak ezeket a kis növénykéket locsolgatja az próbálja meg nyugodtan. A fentiek remélem adnak egy kis segítséget a projekt kivitelezésében, de azt talán elmondhatom, hogy azért nem annyira egyszerű a dolog lényegét elcsípni. Meg kell itt is találni az "egyensúlyt." Ez az egyensúly kifejezés nekem mindig kicsit erőltetett volt egy elvileg és gyakorlatilag is agyontápozott, co2-zott, világított, szűrt, stb akvárium esetében, mert a sok-sok részletben már az ember elveszhet és nem láthatja a lényeget, nemhogy még egyensúlyi állapotot keressen. De mégis, akkor is meg lehet (meg kell) találni azt a pontot (állapotot...;) ), ahol összejön a sok kis részlet és akkor ezek egy egésszé összeállva, egy vonalként vezetve létrehozzák azt, ami valójában a célunk is volt, vagyis egy gyönyörű kis vízikert megalkotását. Ehhez persze rengeteg "tanulásra" van szükség. A DSM módszert talán azért is javasolt kipróbálni, mert itt még nem veszik el az ember ANNYIRA a részletekben. Az itt alkalmazandó egyenlőre kevesebb sarkallatos körülményt még könnyebb végigjárni, megérteni és végül felülről szemlélve a kis szálakat összefonni, ami pedig már elvezet ahhoz, hogy sikerünk legyen (és akkor meg is találhatjuk azt a bizonyos "egyensúlyt", amit annyira keresünk, kerestünk). Tanulni lehet egy kis türelmet, kitartást, amikre a későbbiekben még biztosan szükségünk lesz. Legfőképp a hozzám hasonló kezdőknek (a haladóknak meg mondjuk a maguk próbája képpen) javaslom, hogy ha nagyobb akival indítanak (sztem kb 60 liter felett), próbálják ki ezt a módszert, kudarc és sikerélmény itt is garantált, közben pedig még jobban beleáshatják magukat azokba a fránya részletekbe., körülményekbe Szóval hajrá és kitartás!
Végezetül Gerivel co-produkcióban csináltunk néhány kis "animációt" kis növénykéim ez idő alatt mutatott fejlődéséről (én fotóztam, Geri meg össze hackelte "informatikailag"), amit a lenti címen el is lehet érni mindenki örömére és okulására :P
u.i.: később beszámolok a Paperei helyzetről is, ahol már palántázás is zajlott idő közben. Sajna egy jégesőn is túl vagyunk már, de szerencsére nagy pusztítást nem okozott a veteményesben. Szóval akkor legközelebb erről bővebben :)
AVE
