NYÁRNYÁRNYÁR

Igen, végre itt a nyár! Ma már egész kánikula hangulat volt itt Vásárhelyen. Ehhez hozzájön még az EB... Az ember nem teheti meg, hogy rossz kedve legyen (gondolván itt elsősorban a férfi embörökre) :)  Szóval most, hogy már nyolc után kezdődnek a meccsek és az idő is biciklizésre csalogató munka után lehet felpattani a kecóra és hajts ki Paperébe. Marcival már voltunk kint a hétvégén, a kissé elgazosodott területeket Markosz rendbe rakta, én pedig a borsó egy részét szedtem le, persze azokat amiket már kellően "hasasnak" gondoltam.

Bizony már minden megindult a kertben és igen csak adós voltam már egy beszámolóval a veteményesben alakult dolgokkal kapcsolatban, úgyhogy ma rászántam magam, hogy meccs közben (Forza Italia!!!) kicsit másfelé is kalandozok.

Papere elnevezésének "legendáját" már talán említettem, hogy ez egy pap földje volt, ahol is folyt egy kis ér és ugye innen jött nem kis logikával a terület neve. Mindezt azért hoztam fel ismét, hogy egy képen keresztül megmutassam, hogyan is áll ez a kis erecske napjainkban:

 Szerintem tip-top ahhoz képest, hogy napjainkban minden kis patak meg ilyesmi kiszárad.

Nyilván nem egy nagy vízfolyásra kell gondolni, de annyit elárulok, hogy kb. 8 vadkacsát számoltam a vízben vagy a környéken totyogva, szóval a flóra-fauna rendben van a náddal, sással, siklókkal, békákkal együtt. Azonban annak is meg van az oka, hogy időztem egy keveset e kis "folyócska" partján. Az ok pedig az, hogy egyes paprikapalántákat bizony eléggé ellepték a tetvek ezt pedig orvosolandó csalános trágyalevet készítek/készítettem ellenük, amihez többek között vízre is volt szükségem. Ez már egy bevált recept, abszolút bio és tényleg működik (idén az otthoni kertben, az otthoni "lötyivel" már a paprikáról és az articsókáról elkergettük a tetveket). Először is lássuk hát az okokat, amik e hatásos ámde rettentő szagos "fegyver" bevetését indokolják:

A tetvek...

... és az őket pesztráló hangyák.

E fenti kis csapat késztetett tehát arra, hogy Paperében is bevessük a csalán-levet. A lé elkészítése egyszerű. Kell hozzá csalán, vödör és víz, na meg persze egy kis idő, de jó idő (!) mert a napsütés érleli majd be a czuczott.

A csalánt a legjobb napos helyről leszedni, mert az ilyen csalánok sokkal több savval rendelkeznek, ami majd a tetveket (és a növényeket is...) nagyon fogja "zavarni". A Marci által mutatott csalán szedő helyen minden körülmény adott volt:

Árokszél + full napsütés = "tiszta anyag"

A vödör és víz területén nem kell különösebben igényesnek lenni, ne legyen lyukas és legyen viszonylag tiszta. Előbbi a vödörre, utóbbi mindkettőre vonatkozik. 

És az arányok:

 Előbb a vödör félig csalánnal...

... majd full fel vízzel.

A víz egyik fele a kis érből, a másik pedig a szomszéd hordójából származott. Eredetileg az egészet az érből terveztem beszerezni, de a csúszós part miatt inkább nem kockáztattam.

Innentől pedig várni kell és remélni, hogy sok nap fog sütni rá. 10-14 nap alatt elkészül az egész, ami úgy is tetten érhető, hogy valami elképesztő szaga van, irtózatosan büdös, tényleg, és hát ez majd úgy 3 méteres körzetében könnyen észlelhetővé is válik... Amikor idáig eljutunk, akkor kis locsolóval vagy permetezővel a levet a "problémás területre" kell önteni, permetezni. Van aki hígítja ezt, talán úgy könnyebb kipermetezni, nem tudom, mi sosem szoktuk, a növénykék pedig még panaszkodtak :) Ha elsőre nem is tűnnének el a tetvek, lehet újra kezelni. 2-3 csapatás után biztosan nyomuk sem lesz. Az okokat két oldalról közelítik meg a "szakértők", szerintem mindkettő elfogadható magyarázat, sőt együtt is hathatnak. Szóval a főszerep természetesen a kioldódó savaké, "mérgeké", de ezek kétféle módon hathatnak. Egyrészt, hogy magát a tetveket borzalmasan irritálja a savas lötty, sőt el is pusztíthatja őket, így tehát a kis férgek vagy elmenekülnek vagy elpusztulnak. Másrészt, mivel a növények szintén élő-érző lények, sajnos őket sem érinti túl jól ez a savas fürdő, amire ők úgy reagálnak, hogy a fürdés után a sejtfalaik vastagságát elkezdik megnövelni, ami persze a tetvek számára nem túl előnyös, mert kevésbé, vagy egyáltalán nem férnek a nedveket szállító kis "erecskékhez". Úgy gondolom mindkét elmélet helytálló, de nekem van egy kevésbé "tudományazatos", ám szintén elképzelhető és érthető konceptem a dologgal kapcsolatban. Az elképzelés  központját pedig az az elképesztő szag adja, ami ebből a "főzetből" árad. Szóval, hogy azt hosszútávon (gondolok itt akár csak 2-3 napra) bármilyen fejlettebb élő szervezet képtelen elviselni. A tetvek így feladják, a növények pedig - jobb híján - "orrukat befogva" növesztgetik a sejtfalaikat. Nem tudom... Én simán el tudom ezt is képzelni :) Tehát durván 2 hét múlva beszámolok majd a fejleményekről...

Na de térjünk át sokkal kedvesebb területre, mégpedig a vetemény bemutatására. És íme:

A középső kis földcsík adott korábban helyet a salátának és a rukkolának. Ők már kikerültek...

Ebben az időpontban 3-4 féle paprika, 2-3 féle paradicsom, sok-sok krumpli, hagyma, cékla, borsó, tök, patiszon, padliszán, répa, gyökér, kukorica van. A későbbiekben jön még valami spec retek, ubi, meg a csoda tudja még mi jut majd eszünkbe. Érdekes, hogy a paprikák közül csak néhányat lepett meg a tetű, a kalocsai fűszerpaprikát pedig messze elkerülte , azok közül egyik sem fertőződött meg. Gondolom a jó gének... :) De a többiek is szépen fejlődnek természetesen:

Az igazi szépség, egy cseresznyepaprika személyében :)

A kerti-tabló növendékei pedig igazán tetszetősek, velük tényleg lehet még büszkélkedni... :)

 Formás céklák!

Jól nevelt hagymák!

Reményteljes padlizsánok!

Csinos krumplik és paradicsomok!

Nos igen, kb. ezért volt a nagy felhajtás és ezért van a mai napig a törődés és lesz is a jövőben is (remélhetőleg...). Mindennek köszönhetően kis kertünk már kézzel fogható, - sőt! - szájjal ehető eredményt is produkált csúcs-szuper-finom saláta, rukkola és borsó formájában. A borsót sokan javasolták, mivel hálás növénykének mondták, ami még ráadásul egészen igénytelen is, szóval kevéssel beéri. Bizony volt is, van is eredmény. A nagyja még most pénteken jön le, de már szedtünk belőle egy levesre valót.

 Nekik még kell pár nap.

Őket viszont hamar eltüntettem... :I

A jövő még szép babokkal is kecsegtet. Marci ültette, valami bokorbabok, úgyhogy várhatóan nem fognak messzire futni a helyükről. Azért remélem, hogy rendesen fogja adni az "áldást", eddig szerintem minden okés, én szinte már látom  a kis babok kifejlődését:

A másik két reményteljes, de még kevésbé megfejthető növényünk a tök és a kukorica. Ők szerencsére - elvileg - szintén a kevésbé kényes fajtákból valók, de még a termést nem igazán villogtatják. Ne de azért ránézésre is szépek, úgyhogy az elvárásokat szerintem biztosan teljesíteni fogják. Íme:

Róluk csak ilyen képet tudtam csinálni, nem túl jóóóó.... Talán azért is mert délutánra kicsit kitikkadtak a skacok :(

A kukorica-tök szerintem jó párosítás. A kukorica előtt a tök kap elég fényt, de a kukorica szárai közé is bekúszhat akár, ahol vígan hűsöltetheti a nagy terméseit. A vizet illetően elvileg a hétvégéig kell várni rá, akkorra ígérnek néhány záport, remélhetőleg ide is jut majd belőle és remélhetőleg nem lesz majd teli jéggel.

Mert bizony fenti szépségeket azért idén már kétszer is elverte a jég, aminek ha a zöldségeken nem is, de a gyümölcsökön komolyabb nyomai lettek:

 Az öreg körtefa termései igen csak megsínylették a dolgot... :(

Nem úgy a "cigány" meggy... Kicsi, savanyú és vérvörös kis termései elég jól átvészelték a Húsvéti fagyot majd a jeget, azonban enni nem igazán kellemes őket, habár tuti, hogy "antioxidánsokkal" rommá teli vannak. Na de majd meggybornak... :)

A nagy reményekkel kecsegtető két növényünk a paradicsom és a paprika (természetesen), akik már láthatóan készülnek minket ellátni minden jóval. Arra azért kíváncsi leszek, hogy a paprikáink hogyan fognak "muzsikálni", gondolván itt arra, hogy mekkora lesz a termésük? Az otthoni kertben, ami azért jóval árnyasabb mint a Paperei "puszta", nem igazán nőttek meg 6-8 cm-nél nagyobbra. Továbbá a vízellátás még nem zökkenőmentes finoman szólva sem, pedig a paprika elvileg jobban igényli a vizet. Na abból mondjuk otthon nem volt hiány, de itt... Na majd meglátjuk... A kalocsi fűszerpaprikáért mindezek ellenére annyira nem aggódom. Ők itt a környéken edződtek, úgyhogy szerintem bírni fogják. Csak mutatóban egy "kis kalocsai":

Micsoda fűszerpaprika lesz belőlük... Csak ezzel lesz a pörkölt, a halászlé, a minden...

De persze a többieket sem szabad/lehet elfelejteni. Ők is értünk "dolgoznak":

Vállt vállnak vetve...

... büszkén felszerelkezve.

A zöldségek tehát már hozzák az elvártakat, rájuk nem lehet panasz. Gondolom azért a szépen megdolgozott, átrotált és megtrágyázott talaj is sokat segít nekik. Erre utalva a kevés bizalommal elvetett répát, gyökeret is meg kell dicsérnem. Valószínű, hogy a tényleg jól megdolgozott talaj miatt, de az a kevés répa, gyökér, ami fel tudta venni a versenyt a gyorsan növő gazokkal mára már a 10-15 cm-es nagyságot is elérték és máris igen finomak, ezt tanúsíthatom... :)

Ejtenék még pár szót - illetve elsősorban képet - a tavaly ősszel ültetett gyümölcs-fácskákról is. Először essünk túl a nehezén... A rossz hír:

Az egyik cseresznyefa sajnos eltávozott... :( Hozott rügyeket, próbált nekiindulni, de nem sikerült... Pedig még több vizet is kapott mint a többiek. RIP

Na de inkább nézzük a "túlélőket", ők általában köszönik, jól vannak. Egy kisebb támadást kellett az almafáknak átvészelniük a nyulakkal szemben, de eddig jól vették az akadályokat. Már úgy értem, hogy túlélték a nagy levélfalást. Úgy tűnik, hogy a nyulak szeretik az almafalevelet.... Tehát a többi fácska:

A kicsit lecsupaszított almafa

 (a kép pocsék, de nem volt jó a fény és amúgy sem értek a fényképezéshez...)

Szilvafácska 

(a suhángot kb 1,6 m magasságban elvágtam, a sebet kezeltem és íme)

Barackfácska

(szééééép)

Persze a nagy öreg szilvafa is rendben van :)

Végül a környék is szép, szerintem a "nagy-veteményesek" is hozzák a tőlük elvártakat, úgy gondolom, hogy idén errefelé nem igazán lesz ok a panaszra (hacsak nem kezd el esni a betakarítás előtt). De ezt csak én gondolom...

A mező...

...a gabona (búza...)

AVE

u.i.: tervbe van véve egy kis beszámoló az aqua-kert alakulásáról is, mert egy kis átalakítást helyezek majd kilátásba és azt dokumentálnám. De az még a jövő zenéje... A nyár inkább a "sima" kertnek kedvez...

Ja, és az Olaszok továbbjutottak! :)

Peeeeca

Ma megint esett... Gondoltam munka után kimegyek Paperébe, kicsit rendbe hozni a veteményest, de nem jött össze... Pedig jó lett volna egy kis mozgás :( Helyette maradt egy kis sör meg bor... :) Kellemes megnyugvásomban - ezen az esős napon - eszembe jutott az idei év első leégése (nem úgy...), ami a Tisza parton esett meg velem, peca közben (úgy sem...) és gondoltam a magam és mások bátorítására  megosztok egy-két ezen a napon készült szívderítő, fényes, napos képet.
Szóval kb 3 hete még a Tisza bőven áradt és Jozef javaslatára megkerestünk azt a helyet, amit ő már  több napja horgászott, és ahol várható volt, hogy lesz némi fogás. Már maga az odavezető út is kellően inspiratív volt, balra az erdő, jobbra a Tisza, napsütés és friss levegő,    óóóóóó    :):):):):):)... :

Ahogy oda értünk a víz jóval magasabban volt mint gondoltam, de Jozef lelkes beszámolói eszembe jutottak és hamar elhessegették a kétkedő gondolatokat. Így festett a lejáró a partra:

És maga a part ahonnan pecáztunk (Geri mutatja is hogyan :)):

Az talán innen is látszik, hogy egy öbölben lógattuk a horgokat, ami normális vízállás esetén kb 1,5 méterrel lejjebb lett volna. A hátrébb látszó fák már azóta bőven kint vannak a vízből és egy homokpadon csücsülnek, akár be is lehetne sétálni alájuk, nem lennénk vizesek, sőt egészen ígéretes rablózóhelyek vannak arra.

Szóval az ég kék volt...

... a víz rohant, áradt, terült ...

... és ragyogott.

Vissza térve a horgászatra, nem panaszkodhadtunk. A Tisza a korábbi fényében tündökölt ismét. A horgász szíve mindig eltelik örömmel, ha teli szákot lát és mi ezt szerencsére ismét átélhettük. A szák egyik (eddig) ritka vendége is ismét meglátogatott minket, ami nem volt más mint a garda:

Gardából idén a korábbiakhoz képest egész sokat fogtunk (értsd úgy, hogy korábban a Tiszán alig fogtunk egy-két darabot, most pedig ez már a sokadik példány volt). A Balatont leszámítva az utóbbi időkben gardával egyáltalán nem találkoztam. Sajnos a Balcsi garda állománya bőven nem a régi már, ellentétben a Tiszáéval, ami megújulni látszik. Ezzel kapcsolatban van egy elméletem... A garda nagy planktonevő. Viszont, vele szemben a nálunk egyre jobban berendezkedő és terjedő busa is hasonló táplálékon gyarapszik. Két nagy vízen szoktam relatíve sokat horgászni, ez a Balaton és a Tisza. A Balatonból a garda az utóbbi pár évben kezd eltűnni (oké-oké a kútban szinte mindig van, de az most nem ér...), mindezt abból gondolom, hogy jó pár éve az éjszakai keszegezés során soha, egyetlen gardát sem fogunk. Ezzel szemben a Tiszán az utóbbi időkben kezdenek visszatérni ezek az érdekes halacskák. Az elméletem kiinduló pontja a Tiszán levonuló ciánszennyezés. A cián rengeteg halat megölt, még itt délen is, de ezek zöme (nagyja...) busa volt! Azzal viszont, hogy a sok és nagytestű busa kikerült a Tisza vízrendszeréből, az egyébként itt is őshonos garda egyik fő - ha nem a legfőbb - táplálékkonkurense eltűnt a láncolatból, vagyis visszatérhetett minden a régi kerékvágásba, tehát van táplálék, amit a gardák és ifjoncaik ehetnek. Így ismét lehet fogni a Tiszán gardát! 

Ennek ékes példája a mi példánk...:)

A csalit nem misztifikáltuk túl, csonti és etetőnek Döme Gabi (kis)dévér speciálja volt terítéken:

A pinki és a csontibáb lett kikiáltva a legmenőbb csalinak, de persze a sima csonti hozta a legtöbb halat... Kenyér, kukorica nem működött :(, de a csontesz tényleg varázsolt.

Na de azért megmutattuk a halaknak, hogy mi is elég elszántak vagyunk. Kint ültünk, menő, atom hófehér bőrrel  és égettük magunkat a sztereóban (ég és vízfelszín) sugárzó nappal szemben.Az eredmény persze meg lett, de arról nincsenek képek. Egy apró trükk: ha ilyen esetben nincs naptejed és korábban is elfelejtetted lekenni magad, akkor mindenféle leveket vizezz meg és azzal takard le a kilógó bőrfelszíneket. Tényleg jó, de csak kicsit későn jöttünk rá mi is...

Itt épp Geri fárasztja az aktuális Moby Dick-et

 

Én meg a csalizással bíbelődöm...

Végül egész tisztes zsákmányra tettünk szert egy délután alatt. Én, Geri, Jozef és Mejszner Andris (Bandi mint hivatásos szurkoló:)) kb 4 óra alatt olyan 5-6 kg keszeget fogtunk. Nem a legnagyobbak közül, de azért bőven jó sütni-valóak voltak (Jozeféknál borácsban... nyam-nyam:)), szóval nem panaszkodtunk. És íme az eredmény a szákban (szerintem egész jó):

Végezetül, ha már úgy is említettem a Balcsit és mivel erre a hosszú hétvégére le is látogatunk a Tó mellé, egy hangulatkeltő képpel búcsúznék a tavalyi évről, hátha másnak is kedve támadna lejönni (Szántódon fesztivál lesz, talán oda is eljutunk... de csak a peca után:)).

Igazi, nyári örömpeca....... :) Remélem sok ilyen lesz idén is!

AVE

u.i: Holnap kinézek Paperébe, ha esik, ha fúj...!

Aqua-kertpórázon

Mivel én afféle akva-kertész babérokra is törnék, így gondoltam megosztom az otthoni kis vízi-kertem fejlődését is a tisztelt publikummal, szintén okulási és "tudományos gyarapodási" célból. Az akvarizálást már szerintem kb. 7éves korom óta "űzöm" kisebb-nagyobb megszakításokkal. Természetesen eleinte még a Fater kezdte ezt el a halacskázást az ő - és gondolom a mi -szórakozásunkra, és ez fejlődött aztán lassan tovább. Maga a vízikertészet kb. 1,5-2 éve "fertőzött" meg. Mivel az "isi" alatt Szegeden laktam ott nem igazán akartam/tudtam beüzemelni akváriumot, mert ugye a hétvégenként a halacsok komoly bajban lettek volna... Persze otthon a sügéres akváriumom még vegetált, kevés családi törődéssel is megéltek a srácok, de  sajna lassan onnan is kikopott a lakosság. Ahogy viszont hazajöttem ismét elővettem a hobbit, és ahogy egyre jobban belemerültem, egyszer csak belebotlottam a neten néhány igen szép akvárium képébe. Ezeket rendre az akvakertészet nagymestere Takashi Amano tervezte és állította össze, és hát kár is mondanom, de egyből elbűvölt az egész. Innentől én is megindultam a lejtőn... rengeteg olvasás a neten (innen is köszönet Nigronak és az egész akvakertész fórumnak), információ gyűjtés, még több olvasás, tervezgetés, pénz-gyűjtögetés (...), a rendszer-, a növények-, a tápozás-, a minden elképzelése, megtervezése és később kivitelezése. Végül hosszas előkészületek után összeállt egy kép arról, mit is szeretnék a meglévő 100-as aksimban létrehozni.

Úgy döntöttem, hogy az új évvel együtt az új szenvedélynek is nekifogok. Az már korábban is világossá vált előttem, hogy a Tom Barr nevével fémjelzett DSM (Dry Start Method) módszerrel fogok indulni,. Ennek az eljárás lényege, hogy az akváriumot először csak egy kevés vízzel töltjük fel, annyival, hogy a talajt éppen ellepje, és ebbe ültetjük az erre alkalmas növényeket, hogy azok emers (azaz víz feletti) módon fejlődjenek. Az egész macera célja pedig az, hogy a nedves talajban a későbbi nitráló, nitrifikáló baktériumok  már ekkor kialakuljanak, amik később segítik majd a már működő akváriumban a bomló szerves anyagok (az azokból keletkezett ammónia) eltüntetését a vízből, ezzel is megelőzve, vagy legalább is némileg gátolva a későbbi algavirágzást vagy, ami  még rosszabb, egy esetleges mérgezés kockázatát.
Annak, hogy ezen módszer mellett döntöttem több oka is volt. Egyrészt ezt is ki akartam próbálni :), másrészt a növényeket (már a nagyobb rendelést) nem akartam télen, a  fagyban hozatni (és persze kánikulában sem), harmadrészt pedig így volt időm elég lóvét össze szedni a növénykékre, mert azért sajna ezen a ponton is el lehet pattintani elég sok moneyt.

Szóval a DSM összeállítása:

- 100-as aksi

- alatta hungarocelen  egy terráriumfűtő kábel (mert ugye január van...)

- fölötte 3X24W T5-ös cső (vagy felette... :))

- JBL táptalaj

- Shirakura redbee talaj (Fukushima után ez a korábbi rendelés tűnt a legbiztonságosabbnak..)

- Hemianthus Callitrichoide 'Cuba' (HC)

- Glossostigma Elatinoides (Glosso)

Ez utóbbi kettő bekezdésben szereplő latin nevek egy-egy növényfajt takarnak, többek között  ezek javasoltak az ilyen DSM-es próbálkozások esetében (ezenkívül Eleocharis, Anubias, Cryptocoryne, Rotala, stb,stb is tartható emersen ,  de én még csak a fenti kettővel próbálkoztam).

 Szóval az összelőtt szett így nézett ki:

Középen a HC és a két szélen a Glosso-k

A kis fehér tégelyben egy potyautas jött (Hydrocotyle sp. Japan, mint aztán kiderült), akiről a későbbiekben még szerencsére szót illetve képet is ejtek majd. 

Végül az egészet egy üveglappal fedtem le úgy, hogy oldalt kb 2-3 cm nyitva maradt, itt tudott szellőzni és a hő sem távozott el olyan könnyen.  A Glossok un. 1-2-Grow "csomagolásban" jöttek, aminek a lényege, hogy egy steril zselében nevelik a növényeket, így nem kell félni a behurcolt esetleges kórokozóktól, gombáktól és egyéb férgektől. Két igen fontos dolgot kell az ilyen nevelésű növényeknél megjegyezni. Egy, hogy a dobozt a beültetésig ne nyissuk ki! Ha ezt megtesszük a zselés czucc azonnal "megfertőződik" a levegőben lévő gombák spóráival, amik kifejezetten imádják ezt a zselés közeget, és vad szaporodásba kezdenek, ami nekünk nem igazán kívánatos.  Kettő, hogy a zselét alaposan mossuk le a növényekről! Az indok nagyjából ugyan az mint az előzőekben. Na én ezt a két igen fontos infót csak utólag, a GA honlapot böngészve találtam meg... :( (pedig tőlük rendeltem! hogy nem olvastam el?!) Hanyagságomnak pedig itt látható a következménye:

 Valami gomba nekirohant a kicsikéknek és kb a fél állományt leamortizálta, mire egy igen radikális eszközhöz folyamodtam:

Az érintett részekről a talajt ki, átmos fertőtlenítős vízben (klór és akvárium fertőtlenítő...), még élő növénykéket kiszed, őket is fertőtlenítős fürdőbe berak kicsit, majd minden vissza. És láss csodát a dolog működött! Ez után a gomba nem jött elő! Egy apró probléma, hogy a növénykék kb 2/3-a elpusztult, szóval 10 nap után ismét kezdhettem elölről a procedúrát csak kevesebb növénnyel (viszont annál több tapasztalattal)...

Szóval az ismét összeállított "üvegházamban" türelmetlenül vártam, hogy meginduljon valamiféle rohamos fejlődés most, hogy a gombákkal ilyen remekül el tudtunk bánni. Azonban a növénykék inkább csak toporogtak, vegetáltak ne haladt semmi sehova. Persze az tiszta volt előttem is, hogy az általam választott Shirakura talaj nincs felnyomva tápanyagokkal, mint az általában az ilyen aksikban használt ADA talajok, de azért valami durvább növekedést vártam volna gondolván, hogy csak ott van lent az a táptalaj vagy valami ilyesmi...A hőmérséklet stabil 22Celsius, napi 2X párásítás permetezővel, állott vízzel, de csak nem indul be. Ismét körbe járva a kérdést a neten egy érdekes kis postra bukkantam, ami próbálta összefoglalni, hogy végül is melyek a DSM módszer sikeres véghezvitelének a zálogai. Többek között itt jegyezték meg azt is, hogy a legjobb a növényeket olyan vízzel permetezni, ami egy másik működő akváriumból származik, sőt a legideálisabb az az eset, hogyha a "donor" akváriumban a szintén Tom Barr nevével fémjelzett E.I. (Estimative Index) rendszer szerinti tápozást alkalmazzuk, mert így jut a bevitt tápanyagokból a lespriccelt növényekre is. Több sem kellett, elővettem az eddig még bontatlan GA Micro-Macro tápokat (ezek is az E.I. alapján keverték ki a  GA-s srácok) és a 1,5 literes vízpihentető ásványvizes flakonba 2ml-t nyomtam belőlük. Persze ezek után ismét megtörtént a csoda és a növények kis megilletődöttség után látványos növekedésbe kezdtek. Teljes volt a boldogság :) ! Gomba  és pusztulás nincs, hanem a helyébe a vidám gyarapodás lépett.

A folyamatos párásítás mellett kb 2X kipróbáltam azt is, hogy az egészet elárasztottam egy-egy napra, de ez nekem nem jött be igazán... Több kárt okoztam a víz eltávolításával a növényekben, mint amit az előnyt, hasznot jelentett volna. Szóval a második elárasztás után, a szivacsozás közben én úgy döntöttem, ezt nem csinálom tovább. Annyit azért javasolnék annak, aki mégis úgy gondolja, hogy ezt a metódust hetente megismételné, hogy magát a talajrendezgetést, és a betelepítést is úgy oldja meg, hogy alakítson ki egy legmélyebb részt a talajban, ide tegyen valami tégelyt, tányérkát, és a feltöltésnél, de legfőképp a leszívásnál a cső végét ide, e fölé tartsa. Ezzel megelőzheti, hogy kimossa, felkavarja az aljzatot, ne adj' Isten, a növényeket is kiveresse a talajból.      Azért elárasztás után mindig lehetett egy-két csinos képet csinálni... :)

Végül kb 2,5 hónap elteltével az "aksi" így nézett ki:

A Hydrocotyle sp. Japan már megindult nyugatnak :)

Volt még egy elvetélt próbálkozásom Eleocharis vivipara ültetésével, bírta egy darabig, hozott is egy-két új hajtást de végül nem tudott megmaradni :(. Pedig állítólag egy mocsári növény és Észak-Amerikában úgy nő a vadonban mint a gomba, ki sem lehet irtani. Nem tudom mi lehetett a baj... Talán a helyszín???

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy ezen idő alatt nálam egyszer meg kellett nyírni a HC-t így emersen is, mert már nagyon magára nőtt. Ezt már abban az esetben javasolom, ha a HC kupac már elérte a kb 2 cm-s magasságot. A berohadás elkerülése végett ilyenkor vágjunk vissza kb 1 cm-t és ezt a levágott részt ültessük szét tovább. Szépen megindul majd ebből is a növényke :) .

Egy vicces dolgot is megtapasztaltam, amit gondolom elsősorban a talajnak köszönhettem, mégpedig, hogy két kis tücsök is kikelt az akvában. Gyanítom nem a 1-2-Grow növények hurcolták be... Szóval én  innen a talajra tippelnék... Elterveztem, hogy esetleg elengedem őket afféle "vérfrissítés" céljából itthon, de ebből végül nem lett semmi (talán jobb is :)), mert a tücskök egyik napról a másikra eltűntek (gondolom elpusztultak... :( ). Na de mielőtt ez a sajnálatos eset megtörtént volna azért sikerült néhány fotót készítenem az egyik eredeti japán tücsökről:

Ott van lent :)

A 2,5 hónap elteltével végül elérkezettnek láttam az időt a feltöltésre. A növénykék kb akkorára nőttek, pontosabban úgy elszaporodtak, mint ahogy azt utólag elterveztem. Az első két hét bénázását figyelembe véve végül sikerült hoznom a Tom Barr által javasolt 2 hónapot, sőt, még kicsit túl is szaladtam rajta... A feltöltésről és az összeállításról majd később készítek egy kis postot :). Remélem azt is  már most mindenki izgatottan várja. :)

Összefoglalva a DSM-es módszer tehát így alakult nálam. Ha valaki kibírja "idegileg", hogy 2 hónapig csak ezeket a kis növénykéket locsolgatja az próbálja meg nyugodtan. A fentiek remélem adnak egy kis segítséget a projekt kivitelezésében, de azt talán elmondhatom, hogy azért nem annyira egyszerű a dolog lényegét elcsípni. Meg kell itt is találni az "egyensúlyt." Ez az egyensúly kifejezés nekem mindig kicsit erőltetett volt egy elvileg és gyakorlatilag is agyontápozott, co2-zott, világított, szűrt, stb akvárium esetében, mert a sok-sok részletben már az ember elveszhet és nem láthatja a lényeget, nemhogy még egyensúlyi állapotot keressen. De mégis, akkor is meg lehet (meg kell) találni azt a pontot (állapotot...;) ), ahol összejön a sok kis részlet és akkor ezek egy egésszé összeállva, egy vonalként vezetve létrehozzák azt, ami valójában a célunk is volt, vagyis egy gyönyörű kis vízikert megalkotását. Ehhez persze rengeteg "tanulásra" van szükség.  A DSM módszert talán azért is javasolt kipróbálni, mert itt még nem veszik el az ember ANNYIRA a részletekben. Az itt alkalmazandó egyenlőre kevesebb sarkallatos körülményt még könnyebb végigjárni, megérteni és végül felülről szemlélve a kis szálakat összefonni, ami pedig már elvezet ahhoz, hogy sikerünk legyen (és akkor meg is találhatjuk azt a bizonyos "egyensúlyt", amit annyira keresünk, kerestünk). Tanulni lehet egy kis türelmet, kitartást, amikre a későbbiekben még biztosan szükségünk lesz. Legfőképp a hozzám hasonló kezdőknek (a haladóknak meg mondjuk a maguk próbája képpen) javaslom, hogy ha nagyobb akival indítanak (sztem kb 60 liter felett), próbálják ki ezt a módszert, kudarc és sikerélmény itt is garantált, közben pedig még jobban beleáshatják magukat azokba a fránya részletekbe., körülményekbe Szóval hajrá és kitartás!

Végezetül Gerivel co-produkcióban csináltunk néhány kis "animációt" kis növénykéim ez idő alatt mutatott fejlődéséről (én fotóztam, Geri meg össze hackelte "informatikailag"), amit a lenti címen el is lehet érni mindenki örömére és okulására :P  

http://www.youtube.com/watch?v=v0eZmJaVb48    A Glossok :)

http://www.youtube.com/watch?v=uKhgJjGeQok     A HC-k :-D

u.i.: később beszámolok a Paperei helyzetről is, ahol már palántázás is zajlott idő közben. Sajna egy jégesőn is túl vagyunk már, de szerencsére nagy pusztítást nem okozott a veteményesben. Szóval akkor legközelebb erről bővebben :)

 

AVE

"Földművelés"

Szintén Paperéből jelentkezik egy igen érdekes és remélhetőleg kellően informatív kis iromány (a Fa-metszés II. sajnos kicsit későbbre tolódik, elnézést azoktól, akik már izgatottan várták :)), méghozzá a föld megművelése témakörben (ha erre esetleg senki nem gondolt volna a címből...). A történet lényegében nem is most tavasszal, hanem sokkal inkább tavaly ősszel kezdődött, mikor fellelkesülve azon, hogy komoly földbirtokosok lettünk, elhatároztuk, hogy a pálinkán kívül más "hasznot" is próbálunk kitermelni kis parcellánkból. Azzal gondolom nem árulok el nagy titkot, hogy a kert földje, ha látott valaha is ásót, az nem az elmúlt 30 évben volt (bocs Fater ha tévednék), szóval a felásás már előre elég komoly erőfeszítésnek ígérkezett.  Egyik délután, mikor Marcival ismét kimentünk, hogy legalább körbejárjuk a problémát, ha már kezelni nem sok kedvünk van, láttuk hogy  a szomszédban egy kis-traktoros fazon vadul szántja a földet. Több se kellett, odacsapódtunk a szomszédhoz és kértük, ha a traktoros végzett jöjjön már át hozzánk megbeszélni, hogy tudja-e illetve mikorra tudná vállalni a mi kertünket, na meg persze, hogy ez ügyben "mennyi az annyi". Azt azért minden látens vagy már gyakorló kiskertész jó ha tudja, hogy ha könnyű(...) munkát akar magának tavasszal, nem árt még ősszel a földet felásni, felszántani. A fagy rendkívül jó talajlazító munkát képes végezni, arról nem is beszélve, hogy a férgeket, kukacokat is kiírtja, sőt így a földbe több csapadék képes felszívódni. Szóval a trakissal minden simán ment, alkudozni sem kellett,  majd a megbeszélt időpontban mind megjelentünk és a kis-traktor kb. 20 perc alatt felszántotta az egész betervezett területet. Tehát a terület termelésre kész, ennyi volt. Gondoltuk először... De azért az már akkor is látszott, hogy itt ugyan a rögöket lehet, hogy "szétveri" a fagy de, hogy a kiforgatott kb. 30 éves tarack-csomókat sem a fagy sem a szél nem viszi ki az biztos. Úgyhogy azt már előre láttuk, hogy ez bizony tavasszal "ismét" igen kemény munkának ígérkezik. És eljőő a tavasz...

..és vele együtt jőőő a tavasz első hírnöke...

egy szép kis nimfa papagáj. :) :(

És ugye mivel minden embernek vannak barátai, és ugye  a barátok jobbára arra valók, hogy segítsenek (ez természetesen kölcsönös...), szóval én riasztottam Gernyőt és Gabeszt, Marci pedig Dávid cimboráját hívta el egy kellemes kis kerti paprikás krumplira-borozásra... Persze mindenki benne volt, egy kis munka e mellé nem gond. Mellettünk legyen mondva, hogy én tényleg készültem egy kis főzéssel (gondolatban), de a fránya tűzgyújtási tilalom igencsak bekavart terveinkbe (már, ami főzőcskézést illeti), így hát maradt a bor meg a munka. Előbbiek tudatában vágtunk neki a tarack kicibálásnak, kicsit kisebb lelkesedéssel, de annál nagyobb elánnal.  A-team:

 Gabesz, Dávid, Marci, Jómagam és Esernyő

Először is fontosak megint a jó szerszámok. Kell kapa (teljesen haszontalan volt), gereblye (mindenféle méretben, erősségben, formában), ásó (ezt nem vittünk). Kaptunk egy ötletet, miszerint ha vasvillát félig meghajlítunk, akkor abból remek tarack kikaparó alkalmatosságot lehet készíteni. Na ezt ki is próbáltuk.  A vasvilla pedig a hajligatás közben el is tört... Szóval, akinek nincs kovács ismerőse (már, akinek ez a foglalkozása... amolyan szerintem mindenkinek van, sőt lehet még családtagja is...) az ne igazán essen neki a vasvillának úgy "szárazon", mindenféle hőhatás nélkül, mert a villa ág bizony törni fog mint a vessző. Bemutatnám a mi leghatékonyabb eszközeinket:

A képen is jól látszik, hogy elsősorban erős, vas gereblyéket kell használni a tarack ellen,

 továbbá az is jól látszik hogy volt bor.

A leghatékonyabb eszköz (szerintem, persze nálam volt), szuper erős(...), szuper vas. Született hátvakaró :I

Sóval neki estünk a taracknak. Ezt húzni-vonni-tépni-szakítani-ráncigálni-emelni-ejteni-rúgni-vágni-anyázni kell. Másképp nem megy. Ha az optimista oldalról közelíti meg az ember, miért is jó itt vergődni ezzel a tarackkal, szenvedni vele ahelyett, hogy valami DDT-vel lefújnám 'oszt jó van', azt el lehet mondani, hogy először is remek sport. Friss levegő, mozgás, csapat, harc-küzdelem, sérülések, csak hogy a legjellemzőbbeket mondjam el. Aztán ugye nincs vegyszer, tehát ettől - elvileg - legalább nem kapunk rákot a megmaradó peszticidek, vivőanyagok (vagy mik) miatt záros határidőn belül. A harmadik nagy előny, hogy már idén lehet benne TERMELNI! Ezt ugye a vegyszer után egy évig ne is próbálja az ember. Az persze igaz, hogy lehet, hogy nem fogja majd meg minden tökéletesen, de pl: borsó, bab, krumpli, csicsóka, esetleg tök, uborka és a többi kabakos, valamint paprika, paradicsom, stb-stb-stb, szóval ezek mind próbálhatóak már benne, más nem palántáról (itt megemlékeznék arról a 24 paradicsom, 5 paprika és 5 padlizsán palántámról, akik a húsvét utáni egyik fagyos hajnalon az edzés során elpusztultak... :( RIP). Talán a kerülendőek ilyenkor a kis magvú növények pl.: répa, retek, gyökér, hagyma, saláta stb. Persze ezekből mi azért is vetettünk, majd beszámolok a termés sikerességéről. Szóval ismét visszatérve a földhöz, kőkemény munkánk azért látványos eredményeket is produkált első körben:

Itt Én vagyok Gabesszal, és azért össze lehet hasonlítani a két területet. ;)

Első nap természetesen nem végeztünk. Na nem azért mert ilyen bénák lennénk, de hát kellett a pihenő is meg a bor is meg a napsütés is. Hál' Istennek a pihenés nyomasztó perceit sem kellett előadás nélkül elviselnünk, hiszen Gabi az állon egyensúlyozás nagymestereként a gereblyéjével hosszabb de inkább rövidebb bemutatókat tartott. Show-elemekből szintén nem volt hiány :).

Cirque du Soleil

A nap egyik legtevékenyebb emberének gondolhatnánk Marcit, hiszen lényegében minden általunk kivitt szerszám megfordult a kezében.

Marci itt éppen az akkor még ép kapával "érvel" a tarackoknak.

Az egyetlen szépséghiba, hogy mindegyik szerszámban sikerült valami visszafordíthatatlan károsodást előidéznie. Többek között a főként nálam lévő szuper gereblyének az egyik fogát is ő törte ki egy óvatlan pillanatban (sorry K. Vili). Azt hiszem a pontot az i-re végül az tette fel, amikor a Kishomokról frissen importált kétágú, gyomláló gereblyét Geri, a tarack cséplése közben egyszer csak hangos csattanással kettétörte. Ott valami akkor bennünk is eltörött és úgy döntöttünk ideje indulni. Egy kép az ütközet utánról:

Az áldozatok...

Legközelebbi alkalommal már komolyabb felszereléssel és kölcsön autóval érkeztünk (thanx K. Vili). Előzőekből tanulva a felszerelést megerősítettük és egy titkos fegyvert is bevetettünk, ami nem más volt  mint egy ROTAKAPA. Másodjára ismét beígértem a főzést, de ennek már Dávid nem dőlt be (állítólag előző este valami d'n'b bulin volt, úgyhogy talán jobb is, hogy nem lézengett a veszélyes szerszámok közelében), Gabesz pedig csak kisebb unszolás hatására jött ki (az érv a következő volt: van öt liter klafa környékbeli termelői vörösbor, ja és eddig csak ketten vagyunk rá Gerivel, mert Marci vezet, ja és van sör is... Asszem fél órán belül ott volt :)) Amikor megérkezünk a nagy idill helyett a szomszéd permetezőjének a ricsaja fogatott minket. Persze gondoltuk, hogy a rotakapa sem lesz túl dallamos, de ez kenterbe vert mindent.

Ha valaki hátán ilyet láttok, akkor készüljetek fel, mert nagyon zajos lesz... :(

A nagy elkeseredésre bevertünk egy-egy sört és láss csodát a fazon kb. 20 perc mőkölés után elment. :) Gabesz már nem is hallotta. Szóval neki estünk megint, a szokásos meló, húzni-vonni, rúgni-vágni, ezt ismét nem fejteném ki. Az izgalmasabb rész a rotálás volt. Ezt Marci kezdte, amíg mi még gereblyéztünk. Kicsit féltünk is, hogy megint valami baj lesz (emlékezve az előző alkalommal rosszul elsült eszközhasználataira), de végül is nem történt semmi extra. A rotálásra visszatérve azt feltétlen meg kell jegyezni, hogy ez a gép csak a már előkészített talajon alkalmazható és elsősorban a trágya bedolgozására. Először nem volt túl meggyőző a teljesítmény. Néztük Esernyővel és csóváltuk a fejünket... Ennek lehet nincs értelme... Bizony a széleken nem mutatott valami meggyőző teljesítményt a gép.

Marci vadul rotál, Geri a háttérben a gereblyével bravúroskodik.

A rotálásnál fontos kérdés a kanyarodás és a tempó. A kanyarban szintén fontos a tempó (tehát még fontosabb). Amikor kanyarodik az ember a tempót vissza kell venni, különben biztosan nem tud egy elegáns mozdulattal befordulni és a kapa elszalad vele. Egyenesben szintén fontos a tempó (de itt csak úgy általában), hogy ne túl felszínen és ne is túl mélyen veressük. Én a tengely közepét néztem, hogy az legyen a földdel kb. egy magasságban, így olyan 15 cm-re beforgatom a trágyát a földbe. A trágya egy külön sztori. Tavaly ősszel Zsolti nagybátyám hozott nekünk Paperébe friss lótrágyát és az azóta is ott érlelődött. Azon a napon  mikor kimentünk megbeszéltem vele, hogy kijön és hoz egy újabb adagot. Azonban mivel  aznap elég esősre állt az idő (elsősorban ezért nem ambícionáltam a főzést megint, nem akartam aztán eszeveszetten pakolni), nem akarta Tücsköt, a lovat, bármilyen esetleges megfázásnak kitenni, így inkább visszavonta a dolgot. De a tavalyi trágya az ott volt és "gyönyörűen" megérett még ennyi idő alatt is...
Szóval nagyban hordjuk a trágyát a földre (Marci és Gernyő valami szemeteszacskóval kezdek el akciózni), hogy aztán berotálhassuk, amikor a kis bevezető úton mégis csak feltűnnek Zsoltiék.

A háttérben Zsolti és Tücsök, előrébb Gabesz és a kb. 8 m2-ről(!) kiszedett tarack és persze Esernyő

Az új "szarjé"

Tücsök, amint a telek fűnyírásában segédkezik. Hatékony volt.

Nahát innentől már a czucc hordása is megoldódott, mivel az új "szarjét" le, a régit fel a kocsira és már lehetett is lehányni (mármint a trágyát a kocsiról). Ebben Geri jeleskedett igazán, míg ő a vasvillával bravúroskodott én a rotakapát kezeltem.

Az igazi kertész-legény :)...

... és az igaz magyar-ostor.

Innentől már csak a rotálás volt hátra. Abba azért végül megállapodtunk, hogy ma sem kellene az összes felszántott területet gyomtalanítanunk, úgyhogy maradt még a közeljövőre is kapirgálni való kint a kertben. A frissen felrotált földbe aztán jöhettek magocskák. A sorok megjelölésére legalkalmasabb ha két botot fogsz egyikre spárgát kötsz, azt leszúrod a sor elején majd a másikkal elindulsz sor vége felé és ha odaérsz a   másik botot is leszúrod, majd hozzákötöd a spárgát. Így a spárga mentén egy jó kiállású  kis kapával húzol egy kb. 2-3 cm mély barázdát és ebbe szórod a magokat. A magok mehetnek folyamatosan szórva vagy kis u.n. fészkekbe. Utóbbi annyit jelent, hogy egy kb. 1 cm2 területű részre legalább 3-4 magot szórsz el és ezt ismételgeted 20-30 cm-ként. Ha sorba-, ha fészekbe ültetsz a kikelt magokat később ki kell egyelni, ami annyit jelent, hogy a kisebb, satnyább palántát kiveszed és csak az erősebbeket hagyod meg. Ennek célja egyrészt, hogy ne legyen túl sűrű az ágyás, könnyebben rendben lehessen tartani, másrészt, hogy a kis növénykék fejlődésük során ne vegyék el egymás elöl a  táplálékot, ne konkuráljanak és ezáltal szebben fejlődjenek. Persze palántázás esetén egyszerűbb a helyzet, mert ott egyesével a kívánt helyre ültetjük a kicsiket és így egyelésre nincs szükség. Egyébként a kiegyelt, magról kelt kis palántákat is tovább lehet ültetni, ezzel is növelve növénykéink számát. Az egyelés során frissen kiszedett kis "áldozatok", talán a még friss életerő miatt, de elképesztő körülmények között is képesek életben maradni (természetesen itt elsősorban arra gondolok, ha pl. a gyökerük 2/3-a beszakad, vagy a leveleik letörnek... de egy sivatagban ők sem élnék túl).

A spárgakihúzós művelet.

A képen éppen Gabi nem félti az újját :)

Tehát mielőtt nekiesnénk a vetésnek vagy a kis palánták beültetésének mindig fontos a talaj megfelelő előkészítése. Mi a rotálással ezt meg is tettük, ajánlom mindenkinek. Először értelmetlennek tűnt a géppel végigkapirgálni a területet, de utólag beláthatjuk, hogy igenis hasznos, legfőképp a trágya homogén bedolgozása végett. Azért a második nap vége elég kapkodósra sikeredett. A beígért eső már a távolban egy ideje fenyegetett, de egyszer csak fordult a szél és a felhők megindultak felénk lógó esőlábaikkal. Persze eszeveszett kapkodás, hogy lehetőleg még az eső előtt minden mag jusson be a földbe azonban ez sajnos nem sikerült (mondjuk csak kb. 4-5 sor maradt ki ez  kb az össz 1/5-e, úgyhogy... :)).  Az viszont biztos, hogy a kikerült magok egy alapos áztatást kaptak, úgy hogy remélhetőleg az indulással nem lesz gond (főleg, hogy azóta is esett párszor az eső).

Összesen a két nap után végül ennyi felszántott földet sikerült rendbe hoznunk és igába fognunk  (ez egyébként igazából két délutánt jelentett):

Bő 3/4

Ezzel sajnos ennek a történetnek végére is értünk (persze csak egyenlőre!). Ez a poszt kicsit mesélősebbre sikerült, de hát elvégre ez is a lényeg, a mesékből jön le a sok tanúság  :). 

Végezetül közölnék egy képet arról a meggyfáról, ami a metszési tevékenységek egyik fő szereplője volt. Az öreg fa kapott lemosópermetet, trágyát, biztató szavakat és úgy tűnik végül már idén is összekapja magát. Íme:

Vadul virágzik :) csak lesz meggybor! ehe-ehe...

u.i.: A tengeren túli olvasóinknak üzenem, hogy ne türelmetlenkedjenek, készül az angol fordítás csak  hát jóval nehezebb és - ami a legfőbb - jóval időigényesebb egy ilyen translate elkészítése, mint azt korábban gondoltam... By-by :)