Peeeeca

Ma megint esett... Gondoltam munka után kimegyek Paperébe, kicsit rendbe hozni a veteményest, de nem jött össze... Pedig jó lett volna egy kis mozgás :( Helyette maradt egy kis sör meg bor... :) Kellemes megnyugvásomban - ezen az esős napon - eszembe jutott az idei év első leégése (nem úgy...), ami a Tisza parton esett meg velem, peca közben (úgy sem...) és gondoltam a magam és mások bátorítására  megosztok egy-két ezen a napon készült szívderítő, fényes, napos képet.
Szóval kb 3 hete még a Tisza bőven áradt és Jozef javaslatára megkerestünk azt a helyet, amit ő már  több napja horgászott, és ahol várható volt, hogy lesz némi fogás. Már maga az odavezető út is kellően inspiratív volt, balra az erdő, jobbra a Tisza, napsütés és friss levegő,    óóóóóó    :):):):):):)... :

Ahogy oda értünk a víz jóval magasabban volt mint gondoltam, de Jozef lelkes beszámolói eszembe jutottak és hamar elhessegették a kétkedő gondolatokat. Így festett a lejáró a partra:

És maga a part ahonnan pecáztunk (Geri mutatja is hogyan :)):

Az talán innen is látszik, hogy egy öbölben lógattuk a horgokat, ami normális vízállás esetén kb 1,5 méterrel lejjebb lett volna. A hátrébb látszó fák már azóta bőven kint vannak a vízből és egy homokpadon csücsülnek, akár be is lehetne sétálni alájuk, nem lennénk vizesek, sőt egészen ígéretes rablózóhelyek vannak arra.

Szóval az ég kék volt...

... a víz rohant, áradt, terült ...

... és ragyogott.

Vissza térve a horgászatra, nem panaszkodhadtunk. A Tisza a korábbi fényében tündökölt ismét. A horgász szíve mindig eltelik örömmel, ha teli szákot lát és mi ezt szerencsére ismét átélhettük. A szák egyik (eddig) ritka vendége is ismét meglátogatott minket, ami nem volt más mint a garda:

Gardából idén a korábbiakhoz képest egész sokat fogtunk (értsd úgy, hogy korábban a Tiszán alig fogtunk egy-két darabot, most pedig ez már a sokadik példány volt). A Balatont leszámítva az utóbbi időkben gardával egyáltalán nem találkoztam. Sajnos a Balcsi garda állománya bőven nem a régi már, ellentétben a Tiszáéval, ami megújulni látszik. Ezzel kapcsolatban van egy elméletem... A garda nagy planktonevő. Viszont, vele szemben a nálunk egyre jobban berendezkedő és terjedő busa is hasonló táplálékon gyarapszik. Két nagy vízen szoktam relatíve sokat horgászni, ez a Balaton és a Tisza. A Balatonból a garda az utóbbi pár évben kezd eltűnni (oké-oké a kútban szinte mindig van, de az most nem ér...), mindezt abból gondolom, hogy jó pár éve az éjszakai keszegezés során soha, egyetlen gardát sem fogunk. Ezzel szemben a Tiszán az utóbbi időkben kezdenek visszatérni ezek az érdekes halacskák. Az elméletem kiinduló pontja a Tiszán levonuló ciánszennyezés. A cián rengeteg halat megölt, még itt délen is, de ezek zöme (nagyja...) busa volt! Azzal viszont, hogy a sok és nagytestű busa kikerült a Tisza vízrendszeréből, az egyébként itt is őshonos garda egyik fő - ha nem a legfőbb - táplálékkonkurense eltűnt a láncolatból, vagyis visszatérhetett minden a régi kerékvágásba, tehát van táplálék, amit a gardák és ifjoncaik ehetnek. Így ismét lehet fogni a Tiszán gardát! 

Ennek ékes példája a mi példánk...:)

A csalit nem misztifikáltuk túl, csonti és etetőnek Döme Gabi (kis)dévér speciálja volt terítéken:

A pinki és a csontibáb lett kikiáltva a legmenőbb csalinak, de persze a sima csonti hozta a legtöbb halat... Kenyér, kukorica nem működött :(, de a csontesz tényleg varázsolt.

Na de azért megmutattuk a halaknak, hogy mi is elég elszántak vagyunk. Kint ültünk, menő, atom hófehér bőrrel  és égettük magunkat a sztereóban (ég és vízfelszín) sugárzó nappal szemben.Az eredmény persze meg lett, de arról nincsenek képek. Egy apró trükk: ha ilyen esetben nincs naptejed és korábban is elfelejtetted lekenni magad, akkor mindenféle leveket vizezz meg és azzal takard le a kilógó bőrfelszíneket. Tényleg jó, de csak kicsit későn jöttünk rá mi is...

Itt épp Geri fárasztja az aktuális Moby Dick-et

 

Én meg a csalizással bíbelődöm...

Végül egész tisztes zsákmányra tettünk szert egy délután alatt. Én, Geri, Jozef és Mejszner Andris (Bandi mint hivatásos szurkoló:)) kb 4 óra alatt olyan 5-6 kg keszeget fogtunk. Nem a legnagyobbak közül, de azért bőven jó sütni-valóak voltak (Jozeféknál borácsban... nyam-nyam:)), szóval nem panaszkodtunk. És íme az eredmény a szákban (szerintem egész jó):

Végezetül, ha már úgy is említettem a Balcsit és mivel erre a hosszú hétvégére le is látogatunk a Tó mellé, egy hangulatkeltő képpel búcsúznék a tavalyi évről, hátha másnak is kedve támadna lejönni (Szántódon fesztivál lesz, talán oda is eljutunk... de csak a peca után:)).

Igazi, nyári örömpeca....... :) Remélem sok ilyen lesz idén is!

AVE

u.i: Holnap kinézek Paperébe, ha esik, ha fúj...!